Flottakezelés és marketing

Mindenkinek van egy olyan munkahelye, amit azért néha visszasír. Visszasír még akkor is, amikor tudja, hogy amikor benne volt, rettenetesen utálta, mert vagy nagyon rossz volt a fizetés, vagy a főnökei lehetetlenítették el az életét, nem volt ideje semmi másra, esetleg a kollégákkal nem jött ki olyan jól, mint máshol, de valami mégis nagyon jó volt, mert imádta, és fájt a szíve, amikor fel kellett állnia, és ott kellett hagynia mindent. Lehet, hogy esetleg nem is önszántából tette ezt, vagy az életkörülményei hozták úgy, hogy meg kellett tennie ezt a lépést, de valami a végén mégis csak erősebb volt, mint a munka szeretete, az az iránti elkötelezettség.

Nekem is volt egy ilyen, igaz még elég fiatal voltam, és nem is töltöttem ott sok időt, csupán két évet, de vérző szívvel döntöttem úgy, hogy jobb lesz mindenkinek, ha elvállnak az útjaink. Szerettem a munkatársakat, a főnökök is nagyon jó fejek voltak, de nagyon keveset kerestem, nem nagyon adtak lehetőséget az előrelépésre, viszont rengeteget kellett dolgozni, nagy felelősséggel járó munkakör volt, valamint akkor voltam utolsó éves az egyetemen, és nagyon szerettem volna sikeresen lediplomázni, és végleg magam mögött hagyni az iskolapadot.

Ez pedig egy ügynökségi marketinges meló volt, ahol kezdetben csak irodavezetői és asszisztensi feladatokat láttam el, később viszont már önálló projekteket is végig vihettem. Mindeközben ezt a pályát azért hagytam ott, hogy tanár lehessek, és mire végeztem az iskolával, már az összes kedvem elment a tanítástól, és mindent megtettem volna, hogy valahogy visszacsöppenhessek a marketing világába. Mivel azonban közben jó pár év kimaradt ezen a szakirányon, így kiestem a gyakorlatból és még hasonló végzettséggel sem rendelkeztem, így kénytelen voltam feladni az álmaimat, mert annyira azért nem vagyok elszánt, hogy újabb iskolát végezzek csak azért, hogy legyen a kezemben egy papír, amivel talán majd kelendőbb leszek a piacon.

Viszont a mai napig szoktam azon töprengeni, hogy milyen is lehet ne újra egy ilyen környezetben, vajon lennének-e újabb ötleteim, vagy fel tudnám-e venni a lépést az új trendek alakulásával. Még néha végig szoktam vinni egy-két gondolatot, hogy kinek milyen projekteket lehetne kitalálni, milyen komplett csomagokat lehetne összeállítani, hogyan lehetne a legtökéletesebb céges rendezvényeket megszervezni. Még mindig rendelkezem akkora kapcsolati tőkével, akik bár nem biztos, hogy emlékeznek rám, de könnyen felvehető lenne a kapcsolat, további sikeres együttműködés reményében. Lehetne barterszolgáltatásokat is kitalálni, például egy flottakezelő céget összehozni egy olyan vállalattal, ami biztosítja a bejutásukat más kisebb-nagyobb vállalatok rendszerébe, ajánlási alapon. Esetleg a flottakezelő cég arculata keveredne a bérlő arculatával a bérelt gépjármű felületén. Ezek még akár művészi értékű fényezések is lehetnek, és ismernék is jó pár olyan embert, akik kidolgoznák az arculatot csodálatosan, valamint olyanokat is, akik profin megoldanák az autók fényezését. Már csak annyi a bajom ezzel, hogy egyedül nem tudom értékesíteni az ötleteimet, és nem ismerek olyan flottakezeléssel foglalkozó céget, akiknek ezt fel tudnám vetni.

Már azt is elképzeltem, hogy nem is ügynökségi, hanem ügyfél oldalon kellene marketing vonalon elhelyezkedni, de például egy flottakezelő cég marketingeseként még nagyobb teher zúdulna rám, mint mondjuk egy ügynökségi munkatársként. Lehet, hogy mégis csak az lesz a vége, hogy elvégzek egy sulit azért, hogy mindenki boldog legyen, és ne kelljen még éveket olyan helyen töltenem, ahol semmi kreatívat nem alkothat az ember.

Ti hány éves korotokig jártatok iskolába? Két munka mellett felnőtt fejjel be tudnátok vállalni egy két éves képzést azért, hogy aztán később hátha sikerül a megszerzett papírral a hőn áhított szakmába beleivódni?

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.